Fülszöveg

J.K. Huysmans ,,Uton'' című regényéhez

A keresztény emberek sokfélék. Az útjukat keresők, a megtérők nem kevésbé. Az evangelizációt segítő könyvektől, zenéktől, más művészeti alkotásoktól legtöbbször azt várják: lehetőleg minél szélesebb kört szólítson meg. Alkalmazkodjék a közízléshez, legyen könnyen érthető, egyszerű, és hatásos. A leglényegesebb, hogy egyértelmű legyen a jó szándék: üzenje, hogy hiszünk, és ez nekünk nagyon jó.

De mit olvasson az a megtérő, aki az európai világi kultúra, tudomány és művészet legjaván nevelkedett? Aki összetettebb érvelésekhez szokott, magasabb esztétikai minőséget keres? Tudjuk, hogy a megtérés szempontjából ezek a dolgok kevéssé fontosak, sőt, Szent Pál athéni esetéből kiindulva talán könnyebb is annak, aki nem merült el a világi bölcsességben. Másrészről a minőségi kultúra, művészet és tudomány akkor is a Szentlélek közreműködésével születik, ha alkotói ezt nem ismerik föl. Az európai kultúra művelői éppúgy Krisztus meghívottai, mint a modern kor kötelességszerűen kételkedő bármely embere.

Huysmans nekik szól leginkább. A XIX. század végi, XX. század eleju európai csúcs értelmiségi, kiváló irodalmár, a párizsi irodalmi körök hatalmas műveltségű, elismert tagja, Émile Zola barátja, mindennek megfelelő önbizalommal és magabiztossággal. Mégis hiányzik neki valami, útját keresve, számos tévút után végül eljut Krisztushoz. Az Uton nem más, mint megtérésének története.

Persze mint történet, meglehetősen cselekménytelen. Ugyanakkor pontosan, aprólékos részletességgel ad számot ennek a bonyolult megtérő lékeknek minden rezdüléséről, benyomásáról, kételyéről és bizonyosságáról. A főhős, Durtal (aki nyilvánvalóan Huysmans) áll végig a középpontban, noha nem egyes szám első személyben, hanem egy elbeszélő által megfigyelve őt. De míg Durtal gondolataiba, érzéseibe is belelátunk, a többieket az ő szemszögéből, szavaikból és cselekedeteikből ismerjük. Durtal pedig gondolkodik, és gondolatai bölcseletnek is beillenek, hatalmas tudása immár hitbeli dolgokban gazdagítja olvasóját, de magát nem megtagadva, kritikai meglátásait, brilliáns érveit nem elveszítve. Ugyanakkor vívódik is, és vívódásai sok tekintetben nagyon ismerősek. De valójában már a történet elején megtér, a folyamat, aminek részesei lehetünk, ennek a kiteljesedése, a hosszú ideje első szentgyónásig és áldozásig való eljutás, az igazi katolikussá válás.

A könyv nyelvezete választékos, összetett, elgondolkodtató, nyilvánvalóan nem populáris irodalom. De keresztény (és nem keresztény) értelmiségieknek, olvasó embereknek kötelező olvasmány.

Nagy kár, hogy Huysmansnak, ennek az európai szellemi óriásnak a keresztény írásait magyarul alig ismerjük, az Uton folytatását, a Katedrális című, hasonlóképp zesniális könyvet is csak franciául, vagy angol fordításban élvezhetjük.